Szeretem, még úgyis, ha más vagyok.
Melegem van, mégis fázok.
Nem illünk össze, ezt ő is tudja.
A szívem annyira fáj, alig bírja.
...Mások vagyunk, mint a Nap meg a vakond.
Ő ragyog, s én nézném vakon.
Olyan nagy a fénye, hogy szinte éget,
a közelébe menni én félek.
Ő süket, és én néma vagyok.
Nem hallja szívemből a hangot,
És a torkom éget, ha megszólalok.
Ha versenyfutó, akkor én béna,
ki, ha tudna, futna utána.
Ő Isten, én pap vagyok,
ki Uráért rajong.
Ha angyal, én ördög.
Az angyal oly tiszta,
de az ördög, ha tudna,
mindent bepiszkolna.
Ezért mondom, hogy mások vagyunk,
hisz, ki lát minket, tudja mire gondolok.
De ez nem számít, míg szerelmünk ragyog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése